Egy nap a „Szilva útján”

A 2011-2012.-es tanévben „Környezettudatos gondolkodás és életmód megalapozása óvodánkban” új szakmai Munkaközösség alakult intézményünkben . Nagyon fontosnak tartjuk az alapozó jellegű környezeti nevelést ami meghatározó szerepet játszik a gyermek környezetkultúrájának alakulásában. Feladatunk a környezettel való „együttélésre” nevelés, ami magába foglalja a környezet tényleges védelmét is. Egyben feladatunk a környezeti kultúra közvetítése, átadása életmód, gondolkodás és viselkedésmód, fejlesztése, ezeken keresztül a teljes személyiség fejlesztése.

Ezen igen fontos feladatoknak csak úgy tudunk eleget tenni a családokkal együtt - ha mi is ismerője vagyunk az élő természetnek, rendelkezünk közvetlenül is felhasználható tudással, tapasztalattal és felismerjük a természetben érvényesülő kölcsönhatásokat. Mindezen feladatok teljesülése érdekében határoztuk el tagóvodáink közösségével, hogy kirándulást is úgy szervezzünk, hogy Magyarország Észak –Kelet részével ismerkedjünk.

Utunk célja a Szatmár – Beregi Szilvaút természeti és épített értékeinek valamint gazdag gasztronómiai hagyományainak megismerése. Utunk első állomása a

„Bereg kapujaként” ismert Vásárosnamény volt. Itt tekintettük meg a Beregi Múzeum Gyűjteményét amely bemutatja a Beregi – Tiszahát régészeti emlékeit, a híres beregi keresztszemes mintázatú hímzéseket, szőtteseket, kézi festésű hímes tojásokat. Számunkra is igazi különlegesség volt a beregi háztartási és művészi vasöntvény gyűjtemény, a gépi fafaragvány és kerámia gyűjtemény látványa. A térségben igen sok műemlék templom és harangtorony maradt fenn az utókornak. Tákoson a „mezítlábas Notre Dame”- ként ismert paticsfalú református templomot és fa harangtornyát néztük meg és hallgathattuk meg az idős nénit,aki mindent elmesélt a templom eredetéről, a mesterekről, a megújulást, fenntarthatóságot segítő emberekről és a mai élő gyülekezetről.

Ezután továbbhaladtunk, de minden faluban megemlítettük a látható egyszerűségében is lenyűgöző templomokat, az egy vagy sok fatornyos, nagyszoknyás, vasszöget soha nem látott több száz éves Faharanglábakat, egyéb látnivalókat.

Penyigén a Lekváriumban megismerkedtünk a különböző, ma már csak kevés helyen megfigyelhető szilvafajták termesztésével, feldolgozásával a szilvából készíthető termékek körével.

Fülesden költöttük el az ebédet, ahol táj jellegű ételt is kóstolhattunk, gazdagítva kulináris élményeinket.

Turistvándiban a vizes malmot tekintettük meg, sajnos a rendkívüli alacsony vízállás miatt nem lehetett beindítani a vizet forgató lapátkereket.

Megcsodáltuk a Túr folyó Bukó gáton való egybefolyását a Tiszával, a Túr partján szegélyező diófákat.

Utunk utolsó állomásán Szatmárcsekén az országban egyedülálló „csónakos” fejfás temetőben tiszteletünket tettük Kölcsey Ferenc sírja előtt. Megnéztük azt a kiállítást is, amely a költő életével, munkásságával kapcsolatos anyagokat, tárgyakat mutatta be.

Bepillantást nyerhettünk a Szatmár - Beregi táj élő falusi turizmusába is.

A Cseke- Vendégházban bemutatták nekünk, hogyan próbálják a térségben élő emberek a letűnt, régmúlt hagyományokat a ma számára megtartani, megismertetni.

Úgy vélem, hogy az eltelt nap látott, hallott élményei mindnyájunk számár maradandó érték. Még inkább megerősít bennünket abban, hogy milyen fontos a saját magunk és gyermekeink környezettudatos magatartásformájának kialakítása, formálása, a fenntarthatóság érdekekében.

Derecske, 2011.október 03.