A hiszti szó hallatán egy két-három éves üvöltő, földön fetrengő kisgyerek ugrik be a képzeletembe.De azonnal átcsap a gondolatom egy másik emlékképre.: társaságban beszélgetünk,és hallom, amikor az egyik szülő odaszól az iskolás gyerekének:

„ Ne hisztizzél, nem vagy már hároméves…”

Aztán ismét egy másik jelenet jut eszembe: felnőtt asszony kiabálva, szinte sírva toporzékol az utcán. Szintén a hiszti tüneteit produkálja.De ugyanezt érzem, amikor hetvenöt éves nénit látok kiabálva, sírva jajgatni, alig lehet megnyugtatni, mert megijedt egy kutyától. Szintén a hiszti jeleit mutatja. Tehát azt tapasztalom, hogy minden korban az élet adta körülmények között előtörhetnek azok a tünetek a viselkedésünkben, ami a hisztire jellemző.A felnőtt ember felel a tetteiért, de a kisgyermekkor más: ott mi felnőttek vagyunk, felelősek gyermekink viselkedéséért.

Mit érzünk mi felnőttek, ha hisztizik a gyermekünk? Van megoldás?

 Ezt a kérdést mindenki felteszi magának, akár van gyereke akár nincs, sokszor kerül hisztis gyerek közelébe.Éppen ezért nagyon jó lenne, ha nem ítélnénk el egymást, nem tolnánk a felelősséget egymásra, nem dühöngenénk, nem akarnánk bebújni mi is a föld alá.Hanem megbeszélnénk, hogy mikor mit teszünk, és hogyan próbáljuk megoldani a gyerekek körüli életvitelt, életmódot, hogy minél többször elkerülhessük, megelőzhessük, megállíthassuk a hisztit.

Vagy egyáltalán tényleg szükséges megfékezni? Ezt is sokan sokszor megkérdezik.A gyermek viselkedésében megjelenő hisztit, valami mindig kiváltja.Ezt egyenlőre nem tudhatjuk, hogy mi.De ha ismerjük a gyereket, sokkal több esélyünk van a helyzetek olyan megoldására, ami lecsökkenti a hiszti számát, ami megoldást hoz a szülőnek, gyereknek egyaránt a problémák kezelésében.

Idézetek felnőttek hisztiről alkotott véleményeiről:

„ A felnőtteket általában 2 dolog zavarja a hiszti kapcsán.:

Először maga a hisztiroham, amikor a gyerek magából kikel és akár 30-40 percen keresztül is képes az önkontrollját elveszítve, sírva toporzékolni, nyafogni.

Másodszor a hisztirohamok gyakorisága, amikor gyakorlatilag amikor az egész nap azzal telik, hogy a kicsi éppen nyafog, valami miatt.

 „ Próbáltam megfigyelni, hogy mi váltja ki. Igazából azt látom, hogy bármi, nem lehet rá felkészülni. Egyik pillanatról a másikra kezdődik, és általában ugyanígy hagyja abba is váratlanul. Aztán megint olyan, mintha mi sem történt volna….( Egy szülői megfigyelés)

 Egyéves a héthónapos fiam folyamatosan hisztizik mindenért. Ha megkapja azért, ha nem kapja meg azért, ha nem hagyom azért, ha hagyom, azért. Folyton ellenkezik. Néha úgy érzem, nem bírom idegileg ezt a hercehurát. Rá is kiabálok néhányszor…” ( Egy édesanya kisfiáról)

 „ Mit csináljak, hogy ne hisztizzen, ha haza akarom vinni ? ( Egy édesapa véleménye)

 Összegezve : az olvasható ki az idézetekből, hogy bizonytalanok a szülők, és nem tudják, mit csináljanak. Van aki nagyon idegessé válik, van aki szintén hisztizik. Mindenáron azt várják, hogy csinálja a gyerek, amit ők, felnőttek akarnak: ne ellenkezzen, együttműködjön, mint egy báb.

Tényleg ezt akarja a szülő? Nem. Legalábbis nem a bábos együttműködést, de az együttműködést szeretné a szülő, a felnőtt,csak nem tudja, hogy ezt hogyan érje el, amikor a gyerek másképpen viselkedik, mint pár héttel ezelőtt.

Tehát sok esetben a felnőtt tehetetlennek érzi magát.

Ha tudja az okokat, és a hiszti eredetét felderíti, az már a megoldás első lépcsőfoka.

Ehhez nagyon jól kell ismernie a gyermeke tevékenységeit, reagálásainak jellemzőit akkor, máris másképpen áll a probléma megoldásához.

Ki tudja alakítani eredményes és harmonikus együttműködésüket. Ez az igazi megoldás.

 Mi a hiszti ?

 Sokan, sokféleképpen megfogalmazták már a hiszti tartalmát.

Idézetek sorából emelek ki néhányat:

„Az első hiszti az a dackorszakhoz kapcsolódik, tehát a gyerekek körülbelül 2 éves kora körül történik. Ekkor jön rá, hogy ő egy külön lény, önálló gondolatokkal, vágyakkal és akarattal.Ilyenkor próbálgatja, hogy mi mindenre képes, és feszegeti a határokat.  Ez egy nagyon fontos időszak, és sajnos át kell vészelni.

Bár fontosak a szabályok, de hagyni kell, hogy kipróbálják magukat.-mondja Frank Zsuzsa pszichológus.

…” A hisztizés elősegíti a gyermek saját személyiségének kialakulását-és a szüleitől való függetlenséget. „ Vanda Taylor North: Az élet egy kétévessel)

„Ebben a korban a gyerekek egyre függetlenebbé válnak, és elkezdenek azon gondolkodni, hogy mit is akarnak-, és mit nem szeretnének.A nyelvi készségeik még nem elég fejlettek ahhoz, hogy kifejezzék magukat, így a dühkitörések kommunikációs próbálkozásként is szolgálnak a gyerekek számára…Mindazonáltal a dühkitörésre azt is szokták mondani, hogy az antiszociális viselkedés egyik korai formája.Ha nagyon gyakorivá és súlyossá válnak, sok tanulmány alapján megfelelő kezelés hiányában gyakran vezet későbbi nehézségekhez, nemcsak tinédzser hanem felnőtt korban is.”

 Minden gyerek életében megjelenik a hiszti. Ez tehát a fejlődési lépcsőfok egyik állomása.

A hiszti jelei :

- érzelmi kitörés

- figyelemfelhívás

- cirkusz

-kiabálás

- sírás

-ordítás

- érzéketlenség a külvilág iránt.

- nem látás, nem hallás

- földön fekve örjöngés

- verekedés és így tovább.

Mi okozza a hisztit ?  

-         idegesség

-         - félelem

-         szorongás

-         érzelmi ingadozás

-         nyugtalan viselkedés

-         érzelmi bizonytalanság

-         akarat elérése vagy –

-         valamit közölni akar,és nem értik meg

-         próbálkozás a kitörésre

-         ragaszkodás ahhoz, amit szeretne csinálni.

-         „csak azért is” ellentmondás minden cél nélkül, de lehet hogy más céllal is.

 A felsorolások nem teljesek, de a leglényegesebb elemeit tartalmazzák a témának.

Arra jó, hogy, tudjuk, ez nem betegség, ez nem azt jelenti, hogy nem jól tesszük, amit teszünk, de azt jelenti, hogy változtatásokra van szükség.

Azt jelenti, hogy a gyerek már nem kisbaba, jól vagy rosszul, de már lát a világból dolgokat. És kezd kinyílni az akarata. Segíteni kell nekünk neki.